Tudjátok mit, most nincs kedvem köszönni, bunkó leszek. Ez az egy-két nap szépen eltelt, mit ne mondjak. Magam alatt vagyok egy kicsit, de azért túlélem. Ezt el ne higgyétek, ez nálam azt jelenti, hogy kib*szottul szarul vagyok és legszívesebben megölném magam. Persze nem fogom, habár a gondolat már végigfutott a fejemben... Szóval szó mi szó, elteltek a napok, többnyire munkával, önsajnálattal és unalommal. Tegnap voltam Ákosnál megcsinálni a biciklit, hogy ne nyikorogjon, végül is részben sikerült. Plusz kipróbálhattam a Milán új ZeroGravity székét, ami nagyon jó. MSN-ezgettem még kicsit, majd úgy döntöttem felmegyek, mivel már kívántam egy kib*szott sört és egy kis esti levegőt, hetek óta mást sem csinálok, mint itthon gubbasztok, siránkozva, meg ugye a munka is. De most leszartam, igaz, a sör elég gyorsan lecsusszant, nem nagyon vagyok oda érte. Lidike szülinapja alkalmából állt egy kört, kaptam egy három cent vodkát, na az is gyorsan lecsúszott. Csengével eljöttünk a horgonyból tízkor, nem volt valami jó kedvem. Ma pedig nem volt a Dénes munkába, elment családdal fáért. Hárman többet dolgoztunk, mint az előző napokat összeadva amikor négyen voltunk. Itthon meg ugye megint minden bajom van, nem akarok semmit sem csinálni, csak rohadok itt bent, néha lefekszek ágyra, hátha kicsit tudok szundítani. Estére beterveztük a HP7-et, mert ugye ma van a második rész premierje, és mi holnap megyünk megnézni. Holnap kicsit jó nap lesz, már egykor indulunk kecskemétre a moziba, mert két filmet nézünk. Először a Transformers 3-mat 3D-ben 3 órakor (jól összehoztam ezeket a hármasokat), majd 3D-ben a Harry Potter-t fél hétkor, kilenckor pedig indulás haza. Csak remélni tudom, hogy legalább a holnapi mozis napon el tudom felejteni a bajaimat és jól érzem magam a barátaimmal. Jó kedvet akarok, az elérhetetlent akarom. Hiú remények, szarra se megyek velük. Jövőhéten szombaton lesz a Dénes szülinapi bulija, elhatároztam, hogy ha szar kedvem lesz, nem érdekel, nagyon lekészülök, ha nem lesz annyira rossz, akkor kibírom pia nélkül is (no persze abból a whiskey-ből amit én veszek, persze fogok inni). Fanni, tudom ezért képes vagy kinyírni, de bele gondoltatok már, hogy milyen lehet már nem lenni, az elmúlás, hogy te már nem létezel, a gondjaid, a bajaid, mind szertefoszlanak. Több bajt okoznék, mint örömöt, ha kiiktatnám magam, persze páran örömüket lelnék benne. Sokan, elég sokan utálnak engem, és én is megszabadulnék minden gondomtól. A szerelem öl, belülről felemészt engem szó szerint, kavarog bennem minden. Miért mindig velem kell ennek az egésznek megtörténnie? Már vagy háromszor megtörtént ugyanez az eset, és persze sosem én jövök ki győztesen, habár meg is értem, hisz akkora balfasz vagyok, hogy nem vagyok képes időben kapcsolni. Csak akkor esik le minden, mikor már semmi sem jó, amikor engem már barátnak sem akarnak, nem hogy többnek... Szóval szó mi szó, bocsi Fanni, de ezt muszáj:
KIBASZOTTUL ELEGEM VAN MINDENBŐL ÉS ÉLNI SEM AKAROK TÖBBÉ! NÉLKÜLED NEM, SZÖRNYEN HIÁNYZOL ÉS SZERETLEK!

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.