Sziasztok.

Nem telt még el a nap, tudom, de úgysem fog már semmi érdemes sem történni, szóval leírom a tegnapit, meg a mait. Tegnap átlagos szombatnak indult, amikor Rácz rám írt, hogy nem megyünk-e át halsütőre Csanádra. Mondtam, hogy mért is ne. Délután még anyuékkal elmentünk töltésre mamának visszavinni a takarókat és párnákat. Beszélgettünk velük kicsit, papa megmutatta a kertjét, hogy mi minden van benne, stb. Jót beszélgettem vele. Majd elmentünk Laciékhoz, kár, hogy nem volt otthon, elment pecálni, Huncikáztam egy kicsit, jót bunyóztunk. :) Megindultunk haza, Vilcsi bedobta a durcát, mert Ildi néni hívta anyát, hogy menjen el vele Csanádra Veca koncertre, és ugyebár tesó nem mehet el. Megérkeztünk, gyors fürdés és átmentünk Ráczékhoz. Megérkezünk Csanádra, már ment a koncert, de minket amúgy sem érdekelt nagyon, meg a hangosítás is úgy volt megoldva, hogy még a magyar dalokat sem értettem. Megittunk egy hubit, meg egy sört, és akkor megjött a Dóri. A lényeg, hogy egész este ez a kis banda volt együtt, és jókat dumáltunk. És még kicsit a Lillával is tudtam beszélgetni, jó volt újra látni. Nem volt nagy durranás, mellesleg majdnem összevertek (köszi Dóri. :D). Fél 12-kor hazajöttünk, de azért kellett még hazaútra is izgalom. Persze, hogy minket állítottak meg a rendőrök. A rendőr előtt mindenki rángatta az övet, mint az állat. Hazaértem, kis zenehallgatás, majd alvás. Ma reggel kockulás, majd mentünk mamához ebédre, imádom a főztjét. :) Hazajöttem, majd egy kisebb pánikroham, már levegőt sem kaptam... Végülis sikerült lenyugodnom, és apuval elmentünk vezetni. Hát.. nagyon f*sza, csak a váltás még nehézkes, abból is inkább a kuplungos dolog. Hazajöttem, nem tudtam mit csinálni, így hát gondoltam írok. De ennyi legyen is elég, a következő sorokat egy embernek írom, ha olvassa a blogom, akkor tudni fogja, kinek szól.

Én nagyon sajnálom az egészet. Nem akartam, hogy mindez megtörténjen, nem akartam, hogy neked rossz legyen. Tudom, miattam volt az egész, de csak azért, mert annyira szerettelek, hogy nem tudtam elfogadni azt a kevés időt amikor veled lehetek. Az igazság az, hogy még mindig szeretlek és hiányzol, hisz régebben megmondtam neked. "Te vagy az egyetlen olyan ember az életemben akit örökké szeretni fogok." Elhiszem, hogy már nem sokat jelent számodra, az idő elrontotta. Annyit szeretnék még mondani, hogy szörnyen bánom, hogy nem tettem semmit sem hónapokkal ezelőtt... Csak azt akartam, hogy tudd ezt az egészet. Vigyázz magadra.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.