Sziasztok.

Megy a meló ezerrel így a napokban. Hétfőn semmi különös nem történt, azon kívül, hogy a Dénes be volt zsongva és mindenkinek híresztelte, hogy ő 18 lesz. Este pedig eléggé dörgött és villámlott, és nem bírtam már tovább, muszáj volt valamit írnom neki... (*.*)

Kedden, azaz tegnap reggel felköszöntöttük a Dénest, aki mellesleg egész nap gyökérkedett, meg befejeztük a nagy kupac cserepet, ami nagy szó. De mint kiderült, van még egy pár a másik oldalon, úgyhogy most nekikezdtünk annak. Eldöntöttem, hogy Augusztusban semmiféleképpen sem megyek munkába, mintha nem is lenne életem. Minden reggel hétre menni munkába, majd háromkor végezni, utána pedig punnyadni itthon. Most már nagyon várom a szombati bulit, kint alszok Ráczal és Szabival sátorba, ami azt jelenti, hogy most nem figyelek a mértékekre. Ideje lesz megint jól berúgni, már nagyon akarom, elfelejteni mindent, kiinni magamból a bajokat. Fél ötkor elmentünk Ráczhoz megnézni a jackass 3-at, de valami iszonyatosan fájt már a fejem a film végére. Hülye frontváltozás, nem igazán csípem. Hazamentem, a hányinger kerülgetett, szédültem, alig bírtam megmozdulni, majd bevettem egy advilt, ami persze nem sokat segített, csak enyhített a fájdalmon. Elmentem fürdeni, majd nyolc után hívott a Rácz, hogy gyerünk ki, mert ugye Dénesnek van a szülinapja, és meg kell ünnepelni, plusz az Unszi a nyolcassal jön haza és a whiskeymet is ő hozza. Kilenc felé bemegyünk a kocsmába, mondom az Évinek, aki mellesleg olyan hülye, hogy az nem igaz (nem tudja kiszámolni, hogy ezerből mennyi kettőhetven...). Kicsit beszélgettünk még játszin, majd hazajöttem tízkor, mert ugye munka van másnap.

Ma pedig csak ketten voltunk Ráczcal, mert Unszi kresz vizsgán van (sok sikert), a Dénes pedig, hát tudjátok... Dolgoztunk egy órácskát, majd hátranéztünk a fenyős felé, jó kilométerre van onnan, és látjuk, hogy szépen jön a fekete felhő. úgy képzeljétek el, hogy másfél perc alatt felénk ért, hozott egy szép kis szelet magával, majd elkezdett zuhogni. Gyors fel a biciklire és gyerünk haza. Egy perc alatt hazaértem, olyan hátszél volt, hogy az hihetetlen. Gondoltam milyen jó lesz, itthon elkockulgatok, erre hazaérek és tesóm mondja, hogy nincs áram. De végül is visszajött, néztem egy kicsit a Taxi 2-ből, most pedig írom ezt a nyomorúságos bejegyzést, fél 11-kor pedig megyek fel Pujkához felrakni normálisan a Mass Effectet, én pedig hazahozom a DiRT 2-t, mert már nagyon, de nagyon szeretnék rallyzni és kormánnyal tolni.

Mit mondhatnék még? Pénteken be kell mennem bajára, nincs már sok kedvem élni. Már fürödnék egy jót Majsán vagy valahol máshol, mert a kandzsi nem az én stílusom, undorító az a víz, plusz siklók és békák is vannak. Fannival is kéne már találkozni, még a kiskutyákat sem láttam. majd alkotunk valamit.

Legyetek jók, pá.

De mivel a nap még nem ért véget, ezért így este folytatnám a beszámolót. Vegyétek utóiratnak, vagy aminek akarjátok. Délután beszéltem vele kicsit, jó volt... :) Utána meg vissza kellett mennünk dolgozni. Felhozni a léceket az Aktívtól, plusz lepakolni. Lefele a pótkocsin milyen kényelmetlen volt. Nem lehetett leülni, mert minden csurom vizes volt rajta. Lent Simi felpakolta az egészet targoncával, elég maszek kis gép, most ne olyan sárga normális targoncát képzeljetek el, hanem egy traktorféleséget, csak kisebb rajta pedig egy emelővel. Találkoztunk a Ferivel meg Gandalffal, azaz Lacival, csak nekem azért Gandalf, mert a fagyalulás végén kikúrt sok forgács volt és össze kellett szedni, plusz zsákba rakni, és a Laci meg én csináltuk egy ideig, majd szünetet tartottunk és amikor visszaindult így megütötte a vállam és mondta, hogy: "Zsákos bilbó gyere". Na szóval felraktuk a léceket a pótkocsira, majd indulás fel, ugye pótkocsin nincs műszaki, erre még jön az is, hogy mi pluszba hárman ültünk az utastérben. Lepakolás meg volt egy óra alatt, majd hazajöttem, kipucoltam a szobám. Mert két gyökér jött hozzám rallyzni kormánnyal, csak kiderült, hogy a kormányom XP-ig jó. Ezért szedtünk szét mindent. No mindegy, kegyetlen nagy barom ez a kettő, jót hülyültünk. Leaktiváltam még az új bankkártyámat, meg anyu csinált nekem sültkrumplit, plusz én csináltam amellé rántottát. Finom volt az egyszer fix. Most pedig itt ülök, azt csá.

A bejegyzés trackback címe:

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.